Kevés szarabb érzés van, mint mikor nagy izgalommal lekaparod a kaparós sorsjegy ezüstösen csillogó csíkját és meglátod alatta a feliratot: sajnos nem nyert. Vagy mint mikor napokig izgultál anno egy dolgozat eredményére várva és a nyilvános kihirdetésnél az egész osztály előtt elhangzik az ítélet: karó. Majd, mikor apádat felhívod és megpróbálod elmagyarázni neki, hogy miért nem kaptál jobb jegyet… Mindig a tanár a hülye.
Második hely nincsen. Csak nyertesek vannak és győztesek. Rohadtul nincs semmi más amivel megelégedhetsz, azon kívül, hogy Te vagy a legjobb. Ezt már Vin Diesel is megmondta a Halálos iramban c. remek moziban a szöszi autóversenyző srácnak, aki azzal érvelt önelégült vigyorral az arcán a második helyezés jelentőségét védve, hogy csupán egy centivel volt a nyertes mögött: “Winning is winning. It doesn’t matter if it’s an inch or a mile. There are winners and losers.” Nem túl szívderítő dolog szembenézni azzal, hogy vannak nálad jobbak. Mi több, hogy nem Te vagy a legjobb. Ha pedig nem a legjobb akarsz lenni… nos akkor inkább hagyd is abba, amit csinálsz. Így van ez a startup világban is.

Most bandukoltam haza keserédes mosollyal az arcomon a Le Office és a bécsi Pioneers fesztivál által közösen szervezett startup verseny döntőjéről, ahol nem rég megkaptam a kiábrándító ítéletet: Ön sajnos nem nyert. A nem rég meghirdetett versenyre közel 100 magyar startup vállalkozó és ötletember adta be a jelentkezését és ebből választotta ki az öt tagú zsűri a tíz legjobb projektet, akik ma este 180 ember előtt mérhették össze tudásukat és prezentációs készségüket. Élőben is bizonyítaniuk kellett a döntő bizottság számára, hogy ők a legrátermettebbek és legalkalmasabbak arra, hogy kimenjenek Európa legrangosabb startup eseményére, a Pioneers fesztiválra és több ezer érdeklődő, vállalkozó, média, befektetők és más startupok előtt kiállítsák a projektjüket. A legjobb 10% -ba bekerültünk, izgultunk, készültünk, fodrászhoz mentünk, de sajnos a legjobb 5 projektbe már nem választották be a DailyOne projektet. A közösségi adománygyűjtés, amivel a non profit szervezeteket szeretnénk segíteni, hogy hatékonyabban végezhessék a munkájukat egy remek dolog. Sok gratulációt, elismerést kaptunk, meghívásokat más előadásokra, valakitől még azt is megkaptuk, hogy a legszebbek mi voltunk, de sajnos mindez ahhoz már kevésnek bizonyult, hogy legyőzzük a feltalálók, hardware mágusok, drone manipulátorok táborát. És tudjátok mit mondok? Basszus egyet értek a zsűrivel. Remek dolog amit csinálunk, nagyon büszke vagyok rá, keményen dolgozunk a sikerekért és azért, hogy jobbá tegyük valahogy ezt a világot, noha apró porszem vagyunk, akkor is keményen harcolva az elveinkért. De ezek a srácok tényleg baromi jók voltak. Azt éreztem, hogy ha nem is feltalálókkal, vagy géniuszokkal, de minden esetre hihetetlen okos és tehetséges emberekkel vagyok körülvéve, akik eszméletlen dolgokat hoznak létre.

Szar érzés alul maradni. De még szarabb lett volna olyan projektekkel szemben, amikkel kapcsolatban az ember azt érzi: hát ezt tényleg nem értem, miért. Ezek a srácok mind megérdemelték a sikert és azt, hogy kimehetnek a jövő héten Bécsbe és nemzetközi szinten megmutathatják mit tudnak igazán.

Hogyan dolgozzuk fel a kudarcot? Gőzöm sincs. Igyunk egy Unicumot. 🙂 Én legalább is ezt tettem.

[quote]Nem nyerhetsz meg minden csatát. Nem is kell. Elég a háborút megnyerni.[/quote]

Papp Gabi barátomtól, társamtól sokat tanulok mostanában a racionalitásról. Ő az én földhöz ragadtabb énem, aki visszaránt, mikor én túlságosan szárnyalok, aki elém rakja az excelt és a számokat mutogatja, aki rám szól, mikor három évre előre megtervezem az applikációnk funkcióit és jogosan követeli, hogy kanyarodjunk vissza a jelenbe és jussunk el végre odáig, hogy letölthető a termék. Ő biztos annyit mond majd erre holnap: nem ez kellett most nekünk, koncentráljunk a user akvizícióra és dübörögjünk tovább előre.
Megnyugvással tölt el a gondolat, hogy tudom, miközben én a projektet pitchelgetem, addig Attila, a fejlesztési vezetőnk, az igazi hacker otthon ül a gép előtt és annak ellenére, hogy a második kislánya pár napja került haza boldog anyukájával a szülőszobáról, azon dolgozik, hogy határidőre elküldje a most már hibátlanul működő appot az Apple részére jóváhagyásra.
A legjobb csapat vesz körül és ez ad erőt ahhoz, hogy tudjam jó irányba megyünk és elérjük a céljainkat. Előbb vagy utóbb, de odajutunk, ahova szeretnénk.

Ez úton szeretnék köszönetet mondani a szervező lányoknak, a Le Office remek tulajdonosainak, Klementz Katának és Panninak, akik lehetővé tették, hogy ma este ott állhassunk a színpadon. Eszméletlen milyen rendezvényt hoztak össze, ékes bizonyítéka annak, hogy minden businessbe kell, hogy legyen némi női energia, hogy színesebb és előbb legyen, ahogy a frankón kialakított, extravagáns belsőépítészeti megoldásokkal feldobott otthonunkba is kellett egy Andi, akitől igazán otthonossá vált a lakás. 🙂 Még egyszer gratula nekik.

És mi lesz ezután? Keep walking. Már csak két hét és letölthető a DailyOne magyarországi verziója, amiben bárki kedvére böngészheti a hazai alapítványok és jótékonysági szervezetek folyamatban lévő ügyeit. Csatlakozhat azok táborához, akik szívesen megszínesítenék a hétköznapjaikat azzal, hogy naponta hozzájárulnak egy apró tettel, egy apró összeggel ahhoz, hogy a szervezetek még hatékonyabban végezhessék munkájukat, és segíthessenek azoknak, akik igazán rászorulnak.

Regisztráljatok elő, hogy elsőként értesüljetek a fejleményekről: www.napi100.com