Hat évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon írtam meg életem első blogbejegyzését Mától blogolok címmel. Valamiért egy késztetést éreztem magamban, hogy leüljek és elkezdjek írni, melynek különösebb célja nem volt, csupán az, hogy kendőzetlenül megosszam a világgal az életemet, amit akkor, hat éve érdekesnek és izgalmasnak gondoltam. Elhatároztam, hogy transzparensen és őszintén fogok írni mindenről, sikerekről, hibákról, némi mögöttes céllal, hogy talán lesznek, akik majd elolvassák és talán lesznek olyanok, akik felhasználnak belőle valamit és ezáltal többek lesznek. Mert hibázni jó, hisz ezáltal jutunk előbbre – feltéve, ha felismerjük és tanulunk belőle.

Ma teljesen véletlenül, egyedül üldögélve a teraszon, összegezve a gondolataimat az elmúlt mozgalmas időszakról, valami miatt kinyitottam a saját oldalamat és szembesültem vele, hogy egy részről baromi ritkán írok, más részről viszont elképesztő jó, hogy néha írtam és összefoglaltam az életem egyes szakaszait. Kemény érzés visszaolvasni, hogy milyen gondolataim voltak évekkel ezelőtt és durva látni azt, hogy mennyit változtam. Mennyi mindenben hittem, amiből aztán nem lett semmi, de ezáltal mennyi hullámvölgyet éltem meg, amik segítettek többé válni és azzá alakulni, aki ma vagyok. Mindig a jelen pillanatot tekintjük alapállapotnak és később mindig azt állapítjuk meg, hogy milyen keveset tudtunk akkor. Jó esetben. Hisz ez mutatja, hogy előre felé haladunk.

Az elmúlt három évemet egy dolog határozta meg, a jelenlegi vállalkozásom, a Webshippy építése és fejlesztése.

Pontosan három éve kezdtük el, 2016 tavaszán, amikor eldöntöttük, hogy ez az irány az, amire felteszünk mindent. Ekkor döntöttem el azt, hogy elengedek minden mást és végre megtanulom a leckét: egy seggel, egy lovat lehet megülni. Egy kreatív ember az útja során nagyon sok fényes kis csillogó kövecskét lát minden felé és nagyon nagy a csábítás, hogy mindegyikért lehajoljon. De ahogy egy korábbi mentorom mondta egyszer — amíg lehajolsz egy újabb csillogó darabért, mire felállsz, lehet azzal szembesülsz, hogy elveszítetted a fókuszt az igazán fontos dologról. Ez az írás, ennek az utazásnak az eddigi története.

Mi az a Webshippy?

A Webshippy egy kiszervezett logisztikai vállalkozás, melyben webáruházaknak segítünk a növekedésben és a céljaik elérében azáltal, hogy átveszünk minden, a megrendeléseik kiszolgálásával kapcsolatos fizikai folyamatot. Azaz a termékeiket raktározzuk, a megrendeléseiket összeállítjuk, kiszámlázzuk és kiszállítjuk, az egész világra. Nagyjából azt csináljuk, mint az Amazon, csak kicsiben.

Az elmúlt három év alatt egy elképesztő tempójú növekedésen mentünk keresztül. A tavalyi év során a cég forgalma meghaladta az 1 millió Eurót, a csapat 5-ről 35 főre nőtt és közel 200 webshop döntött úgy, hogy megbízik bennünk és a logisztika kiszervezésével arra koncentrál, ami igazán hozzásegíti a növekedéshez — a marketingre és a termékfejlesztésre. A jelenleg 2000 m2-es logisztikai központunkban olyan márkák termékei sorakoznak a polcokon, mint a Hélia-D, a Butlers, vagy a Zepter és egy-két hónapon belül átlépjük az 500.000 kiküldött csomagot. Ami mindebben viszont számomra az egyik legfontosabb dolog, hogy az ügyfeleink szeretnek minket. Sokaknak lehetővé tettük azt az álmot, ami az én álmom is volt, hogy helyfüggetlenül élhessenek, utazhassanak bármerre a világban és egy laptopról irányítsák az online vállalkozásukat, miközben a csomagjaik biztonságban kiküldésre kerülnek a vásárlóikhoz és nem kell bajlódjanak az egyik legbonyolultabb tevékenységgel, a logisztikával.

Mindezt úgy valósítottuk meg, hogy létrehoztunk egy olyan szoftvert, mely képes automatizálni a folyamatok nagy részét és szinkronizálja az adatokat az összes kapcsolódó rendszer, a webáruházak, a számlázók és a futárcégek rendszerei között. Ezáltal a rendeléskezelés és feldolgozás a számukra leegyszerűsödött egy olyan online kezelhető műveletté, mint egy Facebook oldal kezelése.

Hatalmas megtiszteltetés és öröm ért, amikor értesültem róla néhány hete, hogy az Innovációs Szövetség, együttműködésben az Innovációs Minisztériummal nekünk ítélte az év Innovatív Startupja díját, amit a Parlamentben vehettünk át magától, a minisztertől.

Mi a titok?

Nincs titok. A jó művész másol, a profi lop. Talán Picasso szájából hangzott el ez a mondás anno. Mi sem csináltunk mást, csak kerestünk egy megoldást egy problémára, de nem találtunk. És mikor nem találtunk, elhatároztuk, hogy megoldjuk saját magunk. Azt azonban akkor még nem gondoltuk, hogy ez a megoldás végül egy vállalkozássá növi ki magát, amivel több száz internetes kereskedőnek segíti majd a mindennapjait. Az emberek mintákat követnek. Tudatosan, vagy tudat alatt, de másolunk másokat. A lényeg az, hogy jól válasszuk meg, hogy kit másolunk. De ne rohanjunk ennyire előre.

Honnan jött az ötlet?

Azt mondják, egy sikeres startup vállalkozás nem úgy kezdődik, hogy leülünk és elkezdünk azon agyalni, hogy kéne egy jó ötlet. A legjobb cégek úgy születnek, hogy az alapítóknak van egy problémájuk, amire alkotnak egy megoldást és rájönnek, hogy az nem csak az ő problémájuk. Ez így volt velünk is.

Öt évvel ezelőtt egy hirtelen, ámde annál tudatosabb ötlettől vezérelve elkezdtem az online kereskedelemmel foglalkozni. Elhatároztam, hogy építek egy webáruházat és elkezdtem tanulni. Rengeteg blogposztot olvastam el arról, hogy mitől működik egy webshop és megismerkedtem a Shopify webáruház motorral, amit fantasztikusnak találtam. Egyszerű volt, érthető és gyönyörű. (Nem volt rossz megérzés, hisz azóta a cég megtízszerezte az értékét az amerikai tőzsdén. Sokszor jut eszembe, hogy bárcsak a részvényeiből vásároltam volna be ennyire jó megérzéssel.)
Akkori társaimmal felépítettünk több online boltot és egy idő után sikeresek is lettünk. Nagyon sok megrendelésünk volt és azt éreztük, hogy a logisztikai feladatok, a rendelések kiszolgálása elképesztően bonyolultá kezdenek válni és tudtuk, hogy ez így nem mehet tovább, megoldást kell találnunk. Megnéztünk számtalan szoftvert, megvizsgáltunk több különféle szolgáltatást itthon, de semmi nem volt fogható ahhoz, amit a külföldi blogokon olvastam: order fulfillment, azaz a logisztika kiszervezése. Amerikában számtalan cég foglalkozik ezzel, köztük az Amazon is és azt éreztem, hogy nekem EZ kell. Egy ilyen kell.

Mivel akkor ilyen még itthon nem létezett, elkezdtünk egy saját megoldást fejleszteni. Először csak egészen egyszerű problémákat akartunk megoldani, mint a megrendelések exportálása a webáruházból és betöltése az online számlázóba és a futárcég szoftverébe. Majd mikor ez működött, többre vágytunk. Folyamatokat akartunk kontrollálni és automatizálni. Így vált a rendszer egyre összetettebbé és a mindennapi munkánk egyre könnyebbé. Egyre újabb és újabb funkciókat fejlesztettünk bele, minden problémára, azonnal elkezdtünk fejleszteni egy megoldást.

Három évvel ezelőtt, kb. ilyenkor ráeszméltünk, hogy ez a rendszer nem csak nekünk segíthet, hanem másoknak is. Ekkor jegyeztük be a cégünket Webshippy néven. Először egy Pozsonyi úti lakásirodában működtünk, egy IKEA-s polcon tárolva a termékeket. Majd jött egy SALGO polc és még egy, majd még egy. 2017 -ben átköltöztettük a termékeket egy 17. kerületi 170 m2-es raktárba és közben egyre csak fejlesztettünk és egyre több ügyfél kezdte felismerni, hogy tényleg valamit jól csinálunk. Később 1000 m2 -re költöztünk át, majd 2000 m2 -re bővültünk.

Tudtuk, hogy mire van szükségük a webshopoknak, hisz mi is onnan érkeztünk. Imádtuk látni, hogy egyre könnyebb és gyorsabb minden folyamat. A jó művész másol, a profi lop. Több százszor megnéztük az Amazon és hasonló cégek által feltöltött videókat, amikben bepillantást engednek a munkafolyamataikba és volt, hogy kockánként léptettük végig a filmet, hogy ellessük, hol, milyen megoldást alkalmaznak. Szomjaztuk az innovációt, a hatékonyságot és elképesztő vízióink voltak, hogy hova akarjuk eljuttatni a rendszerünket.

Hova tartunk?

Ez ma sincs másként. Az út során elképesztő társakra és szakemberekre találtunk. Azt szoktam mondani, hogy ha az embernek van egy álma, tudja hova akar eljutni és hisz benne, akkor ha mindez kitartással párosul, akkor “bevonzza” az ehhez szükséges embereket, lehetőségeket, helyzeteket. Az alapító társammal, Zolival nagyszerűen kiegészítjük egymást. 38 leszek a nyáron. Ennyi idősen az ember már megismeri magát annyira, hogy látja a saját hiányosságait és jó esetben elfogadja őket. Ha az egót legyőzzük, akkor rájövünk, hogy nem lehetünk tökéletesek mindenben. Elég fókuszálnunk a saját erősségeinkre és megtalálni magunk mellé azt az embert, illetve azokat az embereket, akik kiegészítik azt, amiben gyengébbek vagyunk. Így egészítjük ki mi is egymást. Remek fejlesztő csapatot raktunk össze, akik folyamatosan újabb és újabb tagokkal bővülnek, hisz továbbra is a szoftver az, ami a legnagyobb értékünk és ami kiemel minket.

Idén minden eddiginél jobban felismertük ezt és rájöttünk, hogy mi is van valójában a kezünkben. Egy olyan rendszer, ami által egy webáruház logisztikai kiszolgálása minden eddiginél könnyebb, automatizáltabb és hibamentesebb lehet.

Ezért elhatároztuk, hogy ezt a rendszert hozzáférhetővé tesszük mindenki számára. Ez lett a Webshippy Elements.

Eldöntöttük, hogy egy új terméket alkotunk, egy “dobozos” megoldást, ami havidíjas konstrukcióban bármilyen webáruház számára elérhető, aki saját maga szeretné felépíteni, illetve forradalmasítani a saját logisztikai rendszerét. Egy szoftvert és a hozzá kapcsolódó hardver eszközöket, mindazzal a tudással, amit az út során összegyűjtöttünk és beleépítettünk a folyamatokba. Ez olyan megoldást, ami idővel mindenben segítségre lehet, ami a webshopok üzemeltetéséhez kapcsolódik.

Ezt kínáljuk hamarosan mindazon cégek számára, akiknél valamiért a logisztika teljes fizikai kiszervezése nem járható út. Ez az, ami által az anno megfogalmazott víziónk valósággá válik és minden áruházra érvényes.

Online kereskedelmi vállalkozásokat segítünk a növekedésben és céljaik elérésében.

Hiszem, hogy az életünk során gyűjtött tapasztalatok, kudarcok mind, mind hozzásegítenek minket ahhoz, hogy többek legyünk és ezáltal egyre jobb és jobb dolgokat hozzunk létre. Itt ülve most azon töprengek, vajon mi minden vár még ránk. Vajon hova juthatunk még el? Vajon miként fogok visszatekinteni a következő egy, három, öt év távlatában ezekre a sorokra?