Eltűntem… Miért tűntem el…?

Az a baj a blogolással, hogy ha az ember egyszer elkezdi és lesznek követői, akkor automatikusan elköteleződik az olvasóihoz és ha tetszik, ha nem rá kell kényszeríteni magát, hogy írjon. Időleges eltűnésem oka nem a téma hiány (amikből már egy teljes oldal gyűlt össze, csupán a hívószavakra koncentrálva), nem is a kezdeti lelkesedés hanyatlása, hanem az utóbbi időszak megnövekedett munka mennyisége. Röviden tömören a tavasz beköszöntével úgy felgyorsult körülöttem minden, hogy a téli hónapok eseménytelensége után alig tudtam lekövetni mi történik az életemmel.

Közel egy évvel ezelőtt egy nagyon kedves tréner barátom megcsináltatott velem egy hihetetlenül érdekes pszichológiai gyakorlatot. A feladat lényege, hogy az ember szépen lassan olyan dolgokat is előhoz a tudat alattijából, amikről nem is gondolta volna, hogy ott rejtőznek, mélyen elásva, a mindennapok pörgő eseményei alatt. A gyakorlat során az ember szembesül azokkal a dolgokkal, amiket el szeretne érni, mik az álmai és egy szisztematikus, vezetett kérdéssorozat eredményeként eljut oda is, hogy mi az, amire valójában vágyik. Mi az, ami valóban mozgatja. Mi a mögöttes cél, minden vágya és cselekménye mögött.

Mondanom sem kell, hogy a végeredmény nagyon meglepett. Illetve tudtam, hogy meg van bennem a vágy, de nem gondoltam, hogy ez ennyire kézzel foghatóan megjelenik a jelenemben. Az a kérdéskör a “segítség” kérdésköre volt. A tesztből kiderült, hogy minden amit teszek, amiért küzdök, valahogyan a a segítségnyújtás köré épül. Akkor még nem sokat tudtam kezdeni az új információval, de az utóbbi pár hónap eseményei következtében újra szembe találtam magam a közel egy éve megjelent motivációmmal és annak jelentőségével a jelenlegi életszakaszom tekintetében.

A segítség, az én olvasatomban első sorban mások segítése, tanácsadással, támogatással, minden olyan tudás átadásával, amit az évek során felszedtem magamra a sikeres jövő tervezés, vállalkozás építés és álmaink elérése témákban. Ezen tevékenységek már egy ideje végig kísérnek a mindennapi életem során, most azonban egy “véletlennek” köszönhetően új értelmet nyertek számomra.

Egyik nap Schleer Tomi barátom felhívott, hogy elmesélje, jelenleg egy tréning sorozat zajlik, melyen ő is, mint tréner oktat és ami érdekes lehet számomra is, mert véleménye szerint a tudás már megvan bennem ahhoz, hogy átadjam másoknak. A FIVOSZ (Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége) által szervezett, TÁMOP – “Fiatal vállalkozóvá vállás” pályázatra sikeresen beválogatott indulók egy tíz hétvégés képzésen vesznek részt, ahol különböző trénerektől és gyakorló vállalkozóktól sajátíthatják el az üzleti világ trükkjeit, a vállalkozás fejlesztés praktikáit, írott és íratlan szabályait.

Először rettentően megijedtem, mert sosem tartottam még egy óránál hosszabb előadást, de Tamás unszolására végül beadtam a derekam. Nem bántam meg. Hihetetlen jó érzés volt és a két napos tréning végén olyan visszajelzéseket kaptam, ami alapján további előadások megtartására is elhívott az oktatás szervező cég képviselője.

Az első sorban gyakorlati elemekre, való életből vett példákra fókuszáló tréningen kétszer ötven, vállalkozási láztól csillogó szempár figyelte lelkesen, ahogy elmesélem nekik azokat a dolgokat, amiket életem során, de leginkább az elmúlt három évben, a saját startup -om nevelgetése kapcsán keresztül mentem. Mert ugyebár az okos ember, mások hibáiból igyekszik tanulni.

A két nap során számtalan témát érintettünk és nagyon sok aktív, mozgalmas szituáció gyakorlatot csináltunk. Mivel minden vállalkozás felépítésének megkezdése előtt azt gondolom a legfontosabb, a személyes élet küldetésünk tisztázása, ezért az első napon az életcélok, hosszú távú útirányok megfogalmazásával kezdtük a munkát. Mit is akarunk elérni? Mit várunk az életünktől? Mik az álmaink, a vágyaink? Hol akarunk lenni 3-5-10 év múlva. Egyszóval MIÉRT csinálunk vállalkozást. A megfelelő motiváció kiderítése, pontos megfogalmazása és leírása létfontosságú fázis, hisz enélkül nem is tudjuk merre induljunk el. Ez lesz később a referenciánk, amihez mindig visszanyúlhatunk, az emlékeztető, amit a nehéz napokon elővehetünk, amikor már a dolgok feladásának gondolatával kacérkodunk. “A sikeresem embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy tudja hova akar eljutni és van egy terve, hogy miként jusson el oda.” Ezen elvet egy általam álomfalnak nevezett motivációs gyakorlat segítségével ültettük át a gyakorlatba. A tréningen részt vevők különféle színes magazinok oldalairól vagdosták ki álmaik, vágyaik tárgyait és ragasztották fel a saját üres papírlapjukra. Jó volt nézni ahogy sorra telnek meg szebbnél szebb tervekkel és jövőképekkel a reggel még üres plakátok.

Belementünk a customer development és idea validation területeibe is, megismerhették hogyan kell újra és újra visszatérni a kiinduló pontra a fogyasztói kutatások eredményeit feldolgozva, egészen addig, míg meg nem találják a működő, skálázható üzleti modellt. Véletlen szerűen kielemeztünk egy-két ötletet és közös brainstorming segítségével felvázoltunk egy-egy üzleti modellt, így volt olyan, akivel egy helyi zenekar közvetítő cég ötletétől eljutottunk egészen a skálázható crowd funding víziójáig.

Fantasztikusan feltöltöttek ezek az együtt dolgozások, de legfőképp azon lepődtem meg, mennyire összeállt bennem a kép azokról a dolgokról, amiket már évek óta csinálok… És rádöbbentem, hogy mennyire nem követem néha a saját magam által tanított szabályokat.

Nem kerülheted el a sorsot. Ami benned van, az nem véletlenül van benned. Egy évvel ezelőtt, még nem értettem, hogy miért jelent meg az életemben a segítség nyújtás témaköre. Mi lehet az, ami egy blogon kívül materializálódik az életemben és ezzel a témakörrel kapcsolatos. Egy év után most azt érzem, ez az amire vágytam. Azóta több hétvégi kétnaposon vagyok túl és hamarosan megtartom az első, kis csoportos magán tréningemet is egy vállalat egyik részlegének, személyes motiváció témában.

A segítség témaköre azonban egy másik aspektusban is megjelent az életemben… születőben van egy új startup, egy fantasztikus új lehetőség, egy tömegeket megmozgató, közösségi összefogást serkentő megmozdulás… de erről majd később 🙂

U.i.: Ez úton köszönöm az összes hallgatónak a pozitív visszajelzéseket!!! Nagyon jól estek! 🙂

Ti tudjátok mi az igazi motiváció az életetekben? Volt hasonló élmény? Írjátok meg.