Noha a cím kicsit groteszkül hangozhat, távol álljon tőlem, hogy bárki halálát kívánnám. Sőt, épp ellenkezőleg. Az alábbiakban arra buzdítalak benneteket, hogy tervezzétek meg milyen életre is vágytok valójában. Szilveszter utáni napokban mindenki buzgón fogad meg különböző dolgokat a jövőre nézve, amit aztán jól elfelejtünk már február környékén. Miért? Mert nincs elég motivációnk és mert nem helyezzük őket egy nagyobb, komolyabb perspektívába. Egyszerű, jelentéktelen célocskáknak tűnnek egy idő után, amiről már el is felejtettük, miért is tűztük ki célul.
A dolgok megértésében sokat segít, ha néha megfogadjuk Mr. Keating tanárúr útmutatását, melyet a Holt költők társasága c. filmben intéz diákjaihoz és felállunk egy székre, hogy onnan is megnézzük a világot, ami körülvesz minket, mert valóban egy másik perspektívából egészen máshogy tekintünk majd mindenre.
A legtöbb ember élete úgy zajlik le, hogy nem tudja pontosan merre tart. Sodródunk az árral, várjuk, hogy jobb legyen, elvesszük, ami jön. De valljuk be, sok esetben nem vagyunk tudatosak. Nem látjuk tisztán a céljainkat.
Sokszor fordult elő már velem, hogy valakinek ezt elmondtam, mire a válasz a legtöbb esetben az volt – Ah én, pontosan tudom. Aztán, mikor arra kértem, hogy írja le részletesen mire vágyik, elkezdődtek a gondok. Először persze a kifogások jönnek, hogy minek ezt leírni, mikor úgyis mindig az agyamban van, stb., de mikor aztán nekilátnak, rájönnek, hogy nem is tudják annyira pontosan megfogalmazni. Egyszer valaki azt mondta – Mire vágynék? Arra, amire szinte mindenki: egy szép ház, jó autó és egy gyönyörű nő. Mikor azt mondtam, hogy ezek nem célok megsértődött, erre megkértem, hogy írja le, pontosan milyen autót szeretne. Hezitált, ezért kinyitottam a laptopom és elé toltam a hasznaltauto.hu weboldalt, hogy válasszon bármilyen járgányt. Húsz percen keresztül hezitált, mire kiválasztotta, hogy vajon milyen autót is vásárolna, ha holnap rászakadna a bank.
Azok a céljaink, amiket pontosan definiálni tudunk. Amiket szavakba tudunk önteni, amiket le tudunk írni és minden reggel elolvasni, hogy az tartsa bennünk a tüzet, hogy az adjon erőt a mindennapokhoz, amikor küzdünk, dolgozunk, vagy épp a példa értékű kitartásunkról kéne tanúbizonyságot tennünk.
Akinek nincs egy ilyen listája, annak nincsenek célja. Lehet jönni reklamálni, ez így van.
De mi a helyzet a hosszú távú célokkal? Mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amik túlmutatnak a kocsi, ház, álomcsaj/álompasi, utazás, egészség alapvágyakon? Mi következik utána?
[quote]Mit értékelek a legtöbbre? Milyen életet akarok magamnak? Milyennek szeretném látni és érezni az életemet? Ki szeretnék lenni valójában?[/quote]
Ezekre a kérdésekre már sokkal nehezebb válaszolni. Pedig valójában ez az, ami hosszú távon igazán motiválni fog és ez lesz az, ami az egész életedet meghatározza és egy céltalan bolyongó lélek helyett, egy határozott embert csinál belőled, aki tudja, hogy mit akar és lesz egy terve, hogyan jusson el oda.
Hogy megkönnyítsük a dolgot végezz el egy gondolat gyakorlatot. Mikor van egy kis időd egyedül eltöprengeni az életeden, teremts magadnak egy kellemes környezetet otthon, csukd be a szemedet és képzeld el, hogy életed egyik legfontosabb eseményére készülsz.
A rendezvényt egy nagy teremben tartják, ahova kényelmesen befér minden meghívott vendég: minden barátod, családtagod, fontos üzleti partnered, mindenki akinek fontos voltál, vagy aki fontos volt neked. Az emberek elegáns, sötét ruhákban feszítenek.
A falakat meleg, arany színű tapéta borítja és a kellemes tompított világítás barátságos színt kölcsönöz a vendégek arcának. A székek igényes, bordó színű puha szövettel vannak borítva, mely remekül harmonizál az arany tapéta elegáns megjelenésével. A termet vastag, puha sötét barna padlószőnyeg borítja, mely szintén harmonizál a falak színével.
A terem elején van egy emelvény, rajta egy hatalmas, gyönyörűen feldíszített asztal, csodaszép hófehér virágokkal, a két szélén egy-egy égő gyertyával. Az asztal közepén, a figyelem középpontjában, ott fekszik valami. Először csak a körvonalait és a méretét fogja fel szemed, majd ahogy közelebb érsz, rájössz, hogy egy nagy, díszes koporsót látsz. Egyre közelebb jutsz a koporsóhoz, s mikor odaérsz és belenézel… ott fekszel te.
Te vagy a koporsóban és ez a te temetésed. Az emberek a teremben elérzékenyülten idézik fel magukban a régi emlékeket, melyek hozzád kötik őket. Ott ülnek sorban, könnyes szemmel bámulva maguk elé. A fojtogató csöndet egyszer csak a terem négy sarkában álló hangszórókból jövő hang töri meg. A te hangod szól a vendégekhez. A te szavaid, melyben utolsó üzenetedként elmeséled az embereknek az életed történetét.
Mit szeretnél, hogyan szóljon a történet? Mit fogsz majd elmondani nekik. Hogyan fogod összefoglalni azt az utazást, amin életed során keresztül mentél? Mik lesznek majd a legfontosabb dolgok, amiket át szeretnél nekik adni magadról? Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád? Milyen ember voltál? Milyen életet éltél? Milyen dolgokat csináltál? Mit mondanál az életedről akkor, amikor már túl késő, hogy bármin is változtass? Amikor már túl késő, hogy bármit is megbánj, vagy bepótolj. Ha előre meg kellene írnod a beszédedet, melyet a temetéseden a gyászolók majd felvételről hallgatnak, hogyan hangzana az a beszéd?
Ez lesz életed valódi célja. Ez lesz az, ami szítja benned a tüzet, szüntelen. Ezt kell megírnod. S ha már megírtad, egyetlen dolgot kell megtenned: megvalósítod, amit leírtál. Ezek lesznek a gondolatok, melyek majd meghatározzák a mindennapjaidat. El kell kezdened úgy élni az életedet, mintha az valóban fontos lenne a számodra. A tudatosan megalkotott életed. Tudatosan olyanná formálod, amilyennek szeretnéd.
Egyszerű lesz? Nem.
Megéri? Mindenképp.
Ha nincs egy világos elképzelésed arról, miként szeretnél élni, hogy az ördögbe kezdhetnéd el élni azt az életet? Ha nem látod az utat, miért csodálkozol, hogy mint a flippergolyó ütközöl egyre csak az élet akadályai között, keresve valamit, amiről nem is tudod pontosan, hogy mi az és merre van.
Honnan tudhatnád, mi legyen holnap az első lépésed? Honnan tudnád mivel méred a fejlődésedet? Honnan tudnád hol vagy, milyen messzire jutottál?
[quote]Az igazán nagy embereket az különbözteti meg a többi embertől, hogy ők maguk alkotják meg az életüket, aktívan alakítva azt. A többi embert ellenben az életük alakítja, miközben passzívan arra várnak, hogy lássák, hova sodorja őket a sors.[/quote]
A kettő közti különbség azonos a tartalmas élet és a puszta létezés közti különbséggel. Tudatosan élni, vagy sodródva létezni.
Azt javaslom Nektek, hogy így az ünnepek után szánjatok némi időt arra, hogy végig gondoljátok a fentieket és ahelyett, hogy a szokásos “Leadok pár kilót”, “Naponta megiszok 3 liter vizet” fogadalmak helyett, vegyétek a kezetekbe az életetek irányítását.
Az ötletelésben hívjátok segítségül az alábbi kérdéseket:
- Milyennek szeretném látni az életemet?
- Hogyan szeretném élni a mindennapjaimat?
- Mit szeretnék igazán tudni az életemben, az életemről?
- Hogyan szeretnék kijönni másokkal az életemben – családommal, barátaimmal, üzlettársaimmal, vevőimmel, alkalmazottaimmal, kollégáimmal?
- Mit szeretnék, hogyan vélekedjenek rólam az emberek?
- Két év múlva mit szeretnék csinálni? És tíz év múlva? És az életem végén?
- Mit szeretnék megismerni, elsajátítani életem során – lelkileg, fizikailag, pénzügyileg, intellektuálisan és az emberi kapcsolatok terén?
Ne fogjátok vissza magatokat, engedjétek szabadjára a képzelő erőt és ÍRJÁTOK LE!