Beszámoló, a Pécsi Vállalkozók Klubján (EC of Pécs) tartott előadásról
Már hónapok óta tervben volt, hogy ellátogatok Pécsre, ahova Farkas Zsolt barátom, a Entrepreneurship Club of Pécs, azaz a Pécsi Vállalkozói Klub elnöke hívott meg. A klub által havonta megrendezésre kerülő EC of Pécs bemutatja rendezvénysorozat keretében olyan startuppereket, vállalkozókat, érdekes embereket hívnak meg, akik sztorijaikkal, történeteikkel, sikereik, vagy épp hibáik és bukásaik bemutatásával példaként járhatnak a vállalkozni vágyó fiatalok előtt. A Pécsi Tudományegyetem központi épületében megrendezett klub esteken megfordult már Zábolyi Péter sorozat vállalkozó, a Europen Entrepreneurship Foundation elnöke, Herczeg Zoltán divattervező és számos sikeres vállalkozó, mentor és nevezetes figura. Az életem eddigi rövid, de annál színesebb történetére szerencsére elég sokan kíváncsiak voltak, az átlagos 40-50 résztvevőhöz képest kb. 70-en jöttek el és leszámítva azt a tíz hallgatót, akinek ez kötelező volt, széles mosollyal és csillogó szemmel hallgattak, ami engem mindig hihetetlen módon feltölt energiával.
A sztorimat, ami úgy kezdődött, hogy kutya hullákat pakoltam az Állatorvostudományi Egyetemen, majd belekeveredtem a reklámszakma hol végtelenségig kimerítő, hol mindennél izgalmasabb és olykor-olykor szórakoztató világába, egészen a kormányzati kommunikációs botrányokon át, majd a trópusi szigeteki kalandjaimig olyan részekkel egészítettem ki, amik hol hibás lépéseimen, hol épp az okosabb húzásaimon keresztül mutatták be azokat a technikákat, trükköket, buktatókat, nehézségeket, amik a sikeres és boldog élet felé vezető utat színesíthetik. Így visszatekintve az út során volt minden; sírás, nevetés, megérzések irányába haladás, tudatos tervezés, álmodás, szakítás, szerelem, búcsúzás… furcsa ez, mikor az ember néha meg-megáll és visszatekint, onnan, ahol épp van és ahogy egyre-egyre idősebb lesz, egyre bölcsebb és szeretet teljes mosollyal nézve gondolja végig addigi élete tapasztalásait. Mennyi kis útjelző, mennyi kis emlék, mennyi tapasztalat – mikor régen az idősebbek bölcs tanácsaikkal láttak el az életről, sosem értettem, miért olyan okosak… majd azt én tudom. Kezdem érteni, mit jelent a szó: élettapasztalat. És hol vagyok még a végétől…
A srácok az előadás után elvittek egy remek étterembe, ahol degeszre ettük magunkat és a vége felé néhány rövid is lecsúszott, aminek hatására az utazásaim pikánsabb részletei is elő-előkerültek. De mivel már el is felejtettem őket, ezért sajnos nem tudom újra felidézni és leírni. 🙂 Egy sztorival ugyan adós maradtam, de az maradjon meg a későbbi időkre. Ahogy egy keleti mondás tartja: tarts meg néhány titkot, hogy legyen még miért újra találkoznotok. Amit nem is sajnálok, hisz a legendák igazak voltak, “Ez a pécsi csapat, nagyon penge banda”. Okosak, ötletesek, ön- és céltudatosak és roppant vidámak. Ha így folytatják, minden startupper retteghet a versenyeken tőlük 🙂
Ma reggel egy hatalmas alvást követően elhagytam ezt a csodás kis várost, ahova még biztosan visszatérek, hogy jobban megismerjem – hisz röhej, hogy a fél világot bejártam, de e lakhelyemtől három órányira fekvő csodás helyen most jártam először. Döcögve az InterCity -n, átszelve a Mecseken, az apró kis falvak között, ahol a házak végében ki-ki termelgeti a saját kis zöldségeit azon tűnődöm, vajon milyen csodák várnak még rám az életben.
Pécsi srácok, nagyok vagytok! Köszönöm a lehetőséget, hallunk még rólatok!
Köszönöm a remek fotókat, Hegyi Júlia Lilynek.