Avagy a komolyabb előrelépések lehetséges korlátai.

Érezted már valaha azt, hogy reggeltől estig meggebedsz a munkában, számtalan dologgal foglalkoztál, de a nap végén mégis azt látod, hogy a komoly dolgokat csak görgeted előre magad előtt? Az élet bármely területén előfordul velünk néha, hogy az összetettebb, több időt igénylő “nem szeretem” feladatok valahogy sosem akarnak elkészülni és noha rengeteg dolgot megcsinálunk, valahogy mégis pont ezekre nem jut soha idő. Ez összességében pedig azt eredményezi, hogy dolgozunk, dolgozunk, de igazán nagy előre lépések nem történnek a munkánkban, vagy az életünkben.

A minap pont erről beszélgettünk Szántó Peti barátommal, amikor eszembe juttatott egy, már a feledés homályába veszett alapvető elméletet, a hatékony munkaszervezést illetően. Egy átlagos munkanapomról kérdezett egy fogyasztói interjú keretében és miközben meséltem neki, folyamatosan egyre kellemetlenebbül éreztem magam, amikor kimondott szavaimat kívülről hallva szembesültem vele, mennyire el tudnak úszni a napjaim.

Reggel felkelek, főzök egy kávét, a teraszon beszélgetek kicsit a fűszernövényeimmel, majd a kávé szürcsölgetése közben, a telefonomon végig pörgetem a Facebook falamat, válaszolgatok egy-két üzenetre, majd a leveleimet nézem végig gyorsan, hátha van valami, amire rögtön tudok/kell válaszolnom. Elolvasok egy-két blogot, hírportált, a bonyolultabb dolgokat későbbre hagyom. Ezt követően egy gyors zuhany, majd betekerek az irodába, kipakolom a laptopomat és bele vetem magam a munkába.

Levelező program megnyit, rengeteg új levél, sajnos a legtöbb nem spam, hanem kell vele foglalkozni. Az egyszerűbb dolgokat rögtön meg is csinálom, megválaszolom. Majd a picit bonyolultabbakból To-do -t csinálok a Things feladatkezelő programban és végig nézem az aznapra felgyülemlett feladatokat. Megpróbálom kiválogatni mi az, amivel viszonylag rövid idő alatt végezni tudnék, hogy legalább a sok apróságot kiszórjam, ha utána egy letisztított listát magam előtt tudva, csak a fontos, nagy projektekre tudjak fókuszálni. Jönnek a feladatok egymás után – egy ajánlat, egy e-mail, egy-egy marketing anyag kiosztása a grafikusoknak, néhány probléma kezelés, amibe bevonom a fejlesztőket is. Rengeteg apró tennivaló. És kész…
Ránézek az órámra és elborzadva szembesülök vele, hogy hét óra van. Jön a tipikus, kellemetlen érzés… Megint elment egy nap és alig haladtam valamit. Az igazán fontos, stratégiai tennivalókra már megint nem jutott időm. Az új website struktúrája, az új termék prezentációja, a használati útmutató videók… Jó ég, azt már három hónapja görgetem. Ismerős az érzés?

Ha van egy poharad, amit meg szeretnél tölteni kövekkel, kisebb kavicsokkal és apró szemű homokkal a lehető leghatékonyabb módon, mivel kezded? Beleszórod az apró szemű homokot? Teletöltheted az egészet… az értékesebb kavicsoknak és a még fontosabb, nagy köveknek már biztos nem marad hely. Viszont ha először a nagy köveket teszed bele, utána rászórhatod a kavicsokat, majd a homokot, amik szépen feltöltik az egyre kisebb és kisebb üregeket, míg végül az egész pohár a lehető legtöbb kővel, kaviccsal és homokkal lesz a legoptimálisabban feltöltve.

Így van ez a mindennapok feladataival is. Ha folyton az apróságokat veszed előre, azzal az elgondolással, hogy azokon úgyis hamar túl tudsz jutni, azon veszed észre magad, hogy elment az egész napod és semmi olyannal nem tudtál foglalkozni, ami igazán fontos lett volna.

Ma kipróbáltam az elméletet és milyen meglepő, működik. Kiléptem a levelező programból, mely mindig fut a háttérben és alattomos módon, kis piros karikába írt számocskával jelzi az olvasatlan levelek számát, becsuktam a Facebook ablakot, mely ádáz pittyenéssel jelzi, ha valaki egy extravertált pillanatában megosztja mi finomat eszik éppen (ezt pont én mondom). Kiválasztottam egy komolyabb task -ot a feladat listámról, amit már egy pár hete halogatok, vagy nem jutott ár idő és belekezdtem. És nem meglepő, a siker élmény megérkezett. Végeztem vele és utána átnézve az apró feladatok listáját, még azoknak is sikerült a 90% -át elvégezni. Baromi megelégedett érzés volt.

[quote]Az apró mindennapos feladatok, bármikor elvégezhetők a napod során, de ha ezekkel töltöd az idődet először, akkor sosem marad időd a komoly, nagy projektekbe belekezdeni.[/quote]

Kíváncsi lennék Nálatok ez hogy működik. Szerintem azért ez nem mindenkire jellemző, hisz ez mentalitás függő is. Valaki ilyen, valakinek más nehézségekkel kell megküzdeni az életben. Ti mióta halogatjátok a legnagyobb mumust a listán?