Avagy miként jutottam el a második startup ötletem megvalósításához
Az elmúlt hónapokban többen mondták, hogy kicsit eltűntem – nem igazán írtam új blog bejegyzéseket, nem voltam jelen a startupos közösségi megmozdulásokon. Az ok nem a lelkesedés hiánya. Épp ellenkezőleg, a célvonal előtti hajrá következtében megnövekedett munkamennyiség feltorlódása volt. Úgy látszik, az energiabefektetés nem bizonyult feleslegesnek, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Előzmények
A történet voltaképp öt évvel ezelőtt kezdődött, egy hideg, téli délutánon. Akkoriban cseréltem le az ágyam matracát, mert úgy éreztem, hogy a hátfájásom egyedüli okozója a silány minőségű ágybetét. A régi matracot pedig feltettem a Vaterára, hátha elviszi valaki. Így is lett, a régi matracra lecsaptak, a pénzt átutalták, de valamilyen okból kifolyólag sosem jöttek érte. Hónapokon keresztül próbáltam elérni az illetőt sikertelenül, a matracot meg sokáig kerülgettem a lakásban. Majd ezen a bizonyos hideg délutánon, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, leviszem az aluljáróba és a hontalanoknak ajándékozom. Valószínűleg nekik nagyobb szükségük van rá ebben az ítéletidőben.
A matracért és némi langyos élelemért nagyon hálásak voltak. Kedvességünket hosszú történetekkel viszonozták, melyekben utcára kerülésük kalandos és szívszorító útjának részleteiben engedtek betekintést. Hihetetlen dolgokat meséltek. Rájöttem, hogy ezek az emberek nem azért kerültek oda ahova, mert buták, vagy gonoszok lennének. Mindenkinek megvolt a maga sztorija és szinte mindegyikük tanult, diplomákkal rendelkező, értelmes ember volt. Borzasztó érzés volt ezzel szembesülni és noha abban hiszek, hogy az életben mindennek van valami oka, semmi nem történik véletlenül. Mégis keményen mellbe vágott az élet ilyen szintű törékenysége.
Hazafelé sétálva végig a hallott történetek kavarogtak a fejemben. Sosem kerültem ilyen közelségbe hasonlókkal és rádöbbentem, hogy az utcán elsétálva, vagy mikor a pirosnál csak diszkréten feltekerjük az autó ablakát, nem is gondoljuk végig, hogy mi lehet a bozontos szakállak, a mélyen barázdált arcok mögött. Nem azért nem segítünk, mert nincs bennünk jóság, csak egyszerűen nem kerülünk kontaktusba ezekkel az emberekkel. Nem tudjuk, hogy az a százas, amiért a kezüket nyújtják vajon jó helyre kerül-e, valóban segítünk-e vele. Mert legyünk őszinték… nekünk mit ér egy százas? Pedig, ha az a százas jól kerülne felhasználásra, akkor az is elég lehetne.
“Neked mit ér egy százas?” – futott át az agyamon egy szlogen ötlete és már láttam is a közösségi oldalakon a kampányt. Napi száz forint nem egy nagy összeg – gondoltam. Az emberek talán szívesen adnának ennyit, ha pontosan látnák, hogy mi valósul meg belőle. Ha pontosan tudnák, hogy milyen formában válik az összeg segítséggé. Akkor nem tudtam továbbvinni a gondolatot, idő, energia és konkrétumok hiányában, hamar a fiók mélyére került, a meg nem valósított ötletek közé.
És a papír csendben dolgozott a fiók mélyén
Több évvel később, egy blog bejegyzésem kapcsán felkeresett egy régi jóbarátom, Dia, – aki azóta az SOS Gyermekfalvak Magyarország adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója lett – azzal a kéréssel, hogy üljünk össze ötletelni, milyen módon lehetne az adománygyűjtés folyamatát hatékonyabbá tenni. Bármilyen digitális, közösségi média, akármi felhasználásával. A fiók mélyén szunnyadó ötletfoszlány hamar előkerült a beszélgetés alatt és a lelkes hangvételben zajló kávézás végére meg is született a koncepció.
Egy közösségi adománygyűjtő mobil applikáció gondolata körvonalazódott, amiben az alapítványok megjeleníthetik az ügyeket, amiken épp dolgoznak, képekkel, rövid leírásokkal és célösszeggel téve transzparensé a működésüket. A felhasználók pedig naponta száz forinttal segíthetik az ügyek megvalósítását, minden nap kiválasztva, hogy számukra mely ügy élvez nagyobb prioritást. A projektek folyamatosan nyomon követhetők, látszik az adománygyűjtés százalékos állapota és a megvalósult ügyekről értesítést kapnak reggelente a felhasználók, hogy minden nap egy pozitív hírrel induljon a napjuk. Egyfajta Kickstarter a non profit szektor számára. Mindemellett egy remek eszköz a nagyvállalatok CSR tevékenységének a kiegészítésére is. A cégek adomány kuponokat adhatnak alkalmazottaiknak, üzletfeleiknek, vásárlóiknak, akik később a rendszerben, a kuponkódok aktiválásával kiválaszthatják, hogy mely ügyek kerüljenek támogatásra a vállalat által.
Ezzel az eszközzel szinesíteni lehetett volna a megszokott adó 1% felajánlás jellegű unalmas kommunikációt, így Diáék nagyon lelkesek voltak és én is majd’ kiugrottam a bőrömből, mert azt éreztem, valami hatalmas dolognak az alap pilléreit vázoltuk fel, egy kávéfoltos szalvétára.
A beszélgetést egy prezentáció, a prezentációt megvalósítási ütemterv követte és néhány héttel később belevághattunk a kivitelezésbe. Nagyobb munka volt, mint gondoltuk, mindent összevetve egy évvel ezelőtt történt a fenti kávézás. Sok buktató jött az utunk során, hisz egy viszonylag komplikált, pénzügyi rendszert kellett létrehozni, teljes átláthatóságot biztosítva mind az alapítvány, mind a felhasználók részére. Az SOS Gyermekfalvak számára egy saját applikációt készítettünk, melyben a saját ügyeiket mutathatják meg a felhasználóknak, de a megállapodásunk értelmében az appot továbbfejleszthetjük és egy központi rendszert hozhatunk létre, amihez korlátlan számú alapítvány csatlakozhat, így az adakozó kedvű felhasználók kedvükre válogathatnak a különféle kategóriákba sorolt, más-más területre fókuszáló ügyek között.
Ez a rendszer lett a DailyOne.
Büszkén mondhatom, fantasztikus, amit létrehoztunk – a hosszú hosszú várakozás és kemény munka meghozta a gyümölcsét, az app heteken belül elindul Magyarországon és ha minden terv szerint halad, akkor a jövő év elején nemzetközi piacokon is elindulhatunk.
A nemzetközi terjeszkedést egy másik büszkeségünk is segíti majd: a napokban kaptam meg a hírt, hogy a DailyOne lett az egyike annak a kilenc szerencsés startupnak egész Európából, akik bekerültek az SAP SE Germany által szponzorált, Social Impact acclerator programba. A program keretében egy hónapot tölthetünk a Berlini központban és a többi sikeres vállalkozóval együtt, intenzív mentorálást, valamint 5000 euró szabadon felhasználható támogatást kapunk, hogy az ötlet valóban naggyá tudjon válni. Ez hatalmas segítség mind a program következtében kialakuló üzletági network, mind a várható sajtóvisszhang tekintetében, nem beszélve a tőkéről, amivel a további fejlesztéseket tehetjük gördülékenyebbé, illetve némi marketinget aktivitást valósíthatunk meg. (Amúgy az egy hónapos programot végig fogom blogolni – az érdeklődő startup vállalkozók a DailyOne hivatalos blogján követhetik az eseményeket.)
Hihetetlen érzés, nagyon szerencsésnek tartom magam és boldog vagyok, mert látom, hogy az álmok tényleg valóra válhatnak, ha kitartóak vagyunk és hiszünk bennük. A hogyanokkal nem kell foglalkoznunk, úgysem tudjuk kitalálni, hogy az élet miként segíti majd az utunkat.
Ha kíváncsiak vagytok az applikációra, ami egyébként elérhető lesz iPhone, Android és WindowsPhone készülékekre is, akkor regisztráljatok elő az e-mail címetekkel és elsőként értesítünk, ha elérhetővé válik. Egy közösségi megosztás is hatalmas segítség a számunkra, úgyhogy kérlek ha tehetitek, osszátok meg az oldalunkat, hogy minél többen segíthessünk!
További infók a DailyOne rendszerről!