Avagy hogy jut egy startupper oda, hogy elad egy technológiát az Apple -nek?
Azoknak, akik egy szép napon felállnak a mókuskerékből és eldöntik, hogy maguk mögött hagyva a biztos alkalmazotti légkört, saját vállalkozásba kezdenek, több okuk lehet, hogy erre a nem könnyű elhatározásra jutnak. Valaki több kontrollt szeretne a dolgai felett és szabadságra vágyik, valaki a pénzért csinálja, mások hírnév és elismerés után ácsingóznak, de biztos vagyok benne, hogy több startupper és fejlesztő eljátszott már a gondolattal is, hogy egy szép napon megcsörren a telefon és beleszól Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója, vagy a Google egyik felső vezetője és közli vele, hogy megvenné az ötletét. Persze ez a valóságban nem így megy – gondolnánk. Biztos, hogy nem Steve Jobs fog felhívni, hanem egy asszisztens asszisztensének az asszisztense, biztos, hogy nem közvetlen minket, hanem valami ügyvéden, vagy ügynökségen keresztül keresi meg a cégünket és még sorolhatnánk. Az igazság az, hogy ez a valóságban pontosan úgy történik, ahogy arról álmodozunk, feltéve ha merünk hinni abban, hogy ez valóban megtörténhet velünk.
Ezt pedig nem mástól tudom, mint Adam Cheyer -től, az iPhone telefonok egyik alapvető funkciója, a Siri nevű hang vezérelhető, virtuális asszisztens software kifejlesztőjétől, akivel volt szerencsém személyesen találkozni és beszélgetni Bécsben, az idei Pioneers Fesztiválon.
Adam, pár éve adta el cégét az Apple -nek és vált másodpercek alatt milliomossá és híressé a szilícium völgyi tech szférában. A sztori pedig egy telefon hívással kezdődött, ahol a vonal másik végén, Adam legnagyobb meglepetésére Steve Jobs üdvözölte őt azzal a mondattal, hogy mennyire tetszik neki az applikációja, amit kifejlesztett és meg szeretné venni a cégét.
A fiatalos, jókedélyű, negyvenes évei végéhez közelítő fejlesztőt első sorban a történet emocionális oldaláról kérdeztem.
Perényi András: Adam, először is gratulálok. Siri-t mindannyian ismerjük és ez a fesztivál tele van fejlesztőkkel, startup-erekkel és én azt gondolt mindenkinek az az álma, hogy sikeres legyen és egy szép napon eladja a cégét egy hatalmas vállalatnak. Te ezt megtetted és szerintem ez egy olyan sztori, amire mindannyian kíváncsiak lennének, hogy is történt a valóságban. Mesélj, hogy jut el egy átlagos startup oda, hogy értékesíti a cégét az Apple -nek? Te hogyan kezdted?
Adam Cheyer: Az ötlet már elég régen meg volt. Siri első verziója 1993 -ban született, szóval pont most ünnepli a huszadik szülinapját. Volt egy régi tabletem, mint a mostani tabletek, de persze sokkal kevesebbet tudott és kényelmetlen is volt használni. Elhatároztam, hogy fejlesztek rá egy programot, amihez beszélhetek és megcsinálja mindazokat a dolgokat, amiket most egy iPhone, vagy egy iPad tud. Mikor az iPhone megjelent, rögtön azt gondoltam – ez az, igen. Két évvel később jöttek a konkurensek, mindenki olyan akart lenni, mint az Apple. És akkor jött az ötletem, hogy talán az én software -em lenne a megfelelő dolog egy ilyen eszközre. Merthogy kicsi kijelző, meg nehéz gépelni rajta, szóval bármi ami egy kicsit könnyebbé teszi a feladatok elvégzését, az hasznos lehet. Szóval azt éreztük, itt az idő. A megfelelő időzítés azt gondolom mindennél fontosabb! Ha bármikor korábban készítettük volna Siri -t, nem lett volna ilyen sikeres.
Két éven át dolgoztunk és végül elkészültünk egy applikációval, amit közzétettünk ingyenesen az App Store -ban. Két hétre rá, egyszer csak csörgött a telefon, Steve Jobs hívta az irodánk számát. Azt mondta, héj, itt Steve. Én meg, wow… az Apple milyen egy fantasztikus cég már?! Egy fejlesztő feltesz egy appot, erre közvetlenül a vállalat vezérigazgatója hív fel személyesen. Szóval ez nagyon tetszett, hogy ilyen szinten belemegy a részletekbe.
Szóval teljesen lazán megkérdezte, hogy mit csinálunk, nincs e kedvünk átmenni hozzá a házába beszélgetni másnap. Átmentem, jót beszélgettünk sok mindenről, az internet fejlődéséről, a felhasználói interakciókról, ilyesmi… Majd végül tett nekünk egy ajánlatot, amire nemet mondtam és visszamentem dolgozni.
P.A.: Jó ég, ez laza. Azért nem lehetett olyan könnyű csak úgy nemet mondani gondolom. Hány éves voltál akkor?
A.C.: Hmmm, olyan 43 körül. Kései vállalkozó vagyok, tudom.
P.A.: Szerintem sosincs túl késő ezt elkezdeni.
A.C.: Igen, szerintem is. Sosincs hozzá túl késő és nekem ráadásul nem is volt előtte más cégem, majd valahogy hirtelen három céget hoztam létre nagyjából egyszerre. Siri volt a “fő állásom”, emellett indítottuk be a change.org -ot, aminek jelenleg 50 millió felhasználója van és jó dolgok létrejöttét támogatja a világban, valamint egy e-learning céget, a Genetric Finance -t. Szóval ahhoz képest, hogy előtte semmilyen saját cégem nem volt és semmit nem értettem hozzá, hogy is kell ezt csinálni, végül is három egész sikeres cég tulajdonosává váltam.
P.A.: Ez nagyszerű. Tetszik nagyon a change.org koncepciója, pont most fejlesztünk mi is egy jótékonysági szervezeteknek szóló applikációt, amivel az emberek adományozási szokásairól szóló elképzeléseit szeretnénk kicsit átfordítani azáltal, hogy az adományozás gondolatát a karácsonyi időszak helyett a mindennapokba helyezzük és a sok kicsi, sokra megy elvét alkalmazva mutatjuk meg nekik, mennyit segíthetnek. Nem bánnád, ha később még felvennénk a kapcsolatot ezügyben?
A.C.: Nem, sőt! Nagyon érdekel és örömmel látnám, hogy sikeresen beindul. Nagyon fontos, hogy megtaláljátok az egyensúlyt, hogy mennyiszer és milyen módon léptek kapcsolatba a felhasználókkal. Ha túl gyakori, akkor unalmassá, zavaróvá vállhat, ilyesmire gondolok.
P.A.: Igen, nos meglátjuk, még az elején vagyunk. De hát ez az, amit a startup -ok csinálnak, nem? Kihoznak egy alap ötletet, majd pivotolnak, pivotolnak, addig változtatnak a modellen, amíg valami el nem kezd működni.
A.C.: Abszolút, egyetértek, ne is mond. Ezt csináltuk hét éven keresztül. Nagyon sok mindent kell kipróbálnod, mire rátalálsz arra, ami működik.
P.A.: Igen. Bár azt gondolom pont ez az, ami miatt izgalmas ez az egész. Ezért szeretjük. Egy percre még térjünk vissza kérlek oda, hogy szerinted hogy figyelt fel rátok az Apple. Annyi app van odakinn, szerinted hogy akadt meg rajtatok a szeme?
A.C.: Azt gondolom, hogy a legokosabb dolog, amit tehettünk, hogy készítettünk egy nagyszerű demo videót az applikációnkról a felhasználóknak. Ez nem egy marketing videó volt, semmi fancy trükk, csupán egy informatív, nagyon részletes bemutatása a terméknek. Látványos volt, de nem hivalkodó, ízléses és szépen megdesign -olt és ez szerintem tetszett az Apple -nek is. Körbe szaladt hamar a neten, két hét alatt 150.000 körül töltötték le az appot és két hétre rá már csörgött is a telefon.
P.A.: Hihetetlen érzés lehetett. Annyit azért árulj el, milyen érzés volt, amikor nemet mondtál Steve -nek? Mesélj erről, mit éreztél, hogy élted át? A szíved a torkodban volt?
A.C.: (Nagyon nevet) Nos, volt egy víziónk. Egy álmunk, egy jövőképünk, amihez ragaszkodtunk. Nyilván vissza jöttek egy hónappal később és egyre többet és többet beszélgettünk és egyre közelebb kerültünk a mi általunk elképzelt jövőképhez és végül megtaláltuk a közös pontot. Nagyszerű élmény volt az Apple -el dolgozni. Közvetlenül dolgoztunk és ötleteltünk együtt Steve -el hónapokon keresztül, ami fantasztikus volt, egészen a betegsége kialakulásáig. Ez valóban egy nagyszerű vállalat és nagyon boldogok vagyunk, hogy elértük az álmainkat és az Apple által annyira sok emberhez eljuttathattuk, amit kitaláltunk.
P.A.: Adam, nagyon köszönöm!
A rövid beszélgetés engem nagyon feltöltött és azt gondolom motiválóan hat majd Rátok is. A szakmai dolgok mellett, ami számomra a bottom line, hogy valóban kell, hogy álmodjunk, kell, hogy higgyünk benne és kitartsunk mellette és a siker nem marad el.
(És csináljatok videót).
UPDATE
Sikerült megkapnom Adam -től az első, eredeti videót, aminek hatására elterjedt a Siri alkalmazás létezése és ami eljutott Steve Jobs -hoz is. Íme:
Demo video of the Original Siri (v259b) from Adam Cheyer on Vimeo.