Nem gondoltam volna, hogy valaha megérem, hogy azért keljen lecserélni az útlevelemet, mert betelt minden lapja. De hogyan juthattam idáig??? 🙂

A reklámszakmai karrierem lezárása után, nem csak a munkakörülményeim, de a teljes életvitelem megváltozott. A sok különféle hatás egyvelegének tünetei közül akkori barátnőm külföldi élet iránti vágyódása volt az, ami meghatározta a gondolkodásmódom elmozdulását a “yesmen”, azaz, amire lehet, mondjunk igent, irányába. (Azóta is hálás vagyok neki érte!) Nem könnyű meghozni a döntést, hogy elinduljunk az ismeretlen irányába és csapot-papot itt hagyva meghozzuk a döntést: “Külföldön fogok élni!” Azt gondolom, hogy aki találkozik olyanokkal, akik már egy ideje szülőhazájuktól távoli vidéken töltik a mindennapjaikat, azt gondolja, hogy de bátor volt az illető, felkelt egy szép napon és meghozott egy döntést. Én is ezt gondoltam előtte ezekről az emberekről, de ez nem így megy. Szép fokozatosan történik, legalább is nálam így volt. Először még nem is tudod, hogy hosszabb időre mész el. Egy ártatlan kis nyaralás, majd rájössz, hogy tudnál ott kezdeni valamit. De hát mégis csak ideköt minden. Aztán számolgatsz, osztasz, szorzol és rájössz, hogy nem is lehetetlen. De persze csak néhány hónapra. Aztán megint haza jössz, de itthon azt érzed 1-2 hét után, hogy nem is köt ide annyi minden. Elkalandoztam…

Amit ma meg akartam osztani az egy korszak, egész pontosan öt év lezárása. Bármennyire is el akartam érni, hogy egyszer azért kelljen lecserélni az útlevelemet, mert betelt minden lapja, sajnos ez most sem jött össze. Pár üres oldal maradt még benne, de sajnos a soron következő utazás miatt újat kellett csináltatnom, mert a lejárati dátum már közelebbre nyúlt, mint a hazautazásomtól számított fél év.

Bevánszorogtam az Okmányirodába és egy könnycseppet elmorzsolva nyújtottam át az ügyintéző hölgynek a rongyosra használt utiokmányt, aki könyörtelen mozdulattal lyukasztotta át a személyazonosságomat hitelesítő oldalt és egy hatalmas bélyegzőcsapással érvénytelenítette a dokumentumot. Jó volt nosztalgikusan végig pörgetni a lapokat. Megannyi ország, földrész, több tízezer kilométer, rengeteg csodás emlék. Az útlevél öt évre szólt, de a javát az utolsó három évben tettem bele.

Pár napra rá megkaptam az új dokumentumot. Friss, ropogós, tele üres oldallal. Talán egy korszak lezárását is jelzi ez? Tiszta lappal kezdek valami mást is? Sok minden változik az életemben. Az iLandGuide üzleti modelljének átértékelésének a kellős közepén vagyunk. Úgy látszik találtunk egy sokkal hatékonyabb és jobban skálázható irányt, noha valószínű kevesebb utazással jár majd. Lehet, hogy ennek helyességét igazolja a “véletlen” egybeesés? Hamarosan kiderül és azt is megírom majd, merre felé kacsintgatunk üzleti téren.

Nektek telt már be az útleveletek valaha?